- Vannak szőlész-borász családi hagyományai?
- Már a nagyszüleim foglalkoztak szőlőtermesztéssel, borkészítéssel. A szüleim kárpótlásba kapták vissza, a régi tsz-ültetvényt, aztán vásárolgattak hozzá, és így lett 1,9 hektár. A feleségem családjában is volt szőlő mindig. Mindkét részről van pince is fenn a Strázsa-hegyen, így ő – agrármérnöki végzettségével – segíteni is tud ott nekem. A nagymamájának is volt egy kicsi, 300 négyszögöles szőlője, amiből ő mindig megcsinálta a kis borocskáját. Van, amikor nem érti, hogy miért kell mindig a szőlőbe mennünk, de kell. Azért kell, mert kell. De a kisgyerekek is szeretnek kijönni már.
- Mi szülte azt az elhatározást, hogy bele kell vágnia a telepítésbe? Mik motiválták erre?
- Elöregedett volt már az ültetvény. Hiába dolgoztunk, permeteztünk benne, legtöbbnyire a permetszer már csak szinte az égbe ment, mert már alig voltak tőkék. Ennek apropójából döntöttünk úgy, hogy indulunk a szőlőtelepítésre kiírt pályázaton. Be is adtuk, de első körben elutasították, és a másodikban fogadták el. Másodszorra csak az igénylést kellett fenntartani, továbbítva az előzőt. Ha már így történt, 2017-ben úgy döntöttünk, hogy újratelepítjük a szőlőt. Egyben, a régi ültetvény kivágásával, az egész 1,9 hektáron, a Majori út mellett, a Csúziék és Aranyiék között.
- Maga a fizikailag is megterhelő telepítés hogyan történt? Gépet is használtak hozzá?
- A kivágásban mindent, kompletten – ekével, traktorral – magunk csináltunk. Utána hozzánk is ültetőgép jött. Amikor a Lukácsy Zoliék telepítették a szőlőt, egy időben ültettük mi is. Nekünk ültették el délelőtt, nekik meg délután. Mogyorósi Attila GPS-rendszerű, legmodernebb technikájú gépe 97%-os sikerű eredményt garantált, amiből végül is 99,7%-ú eredmény lett. Magában a telepítésben a traktoros meg a telepítő-gépes az ő emberük volt, és én vettem még részt benne, aki a pótlást csináltam, egyedül, mert családi okok (betegség) miatt nem volt ott más. A vesszőt a megbízható Potyi Gyula úrtól szereztük be, Balatonszárszón.
- Milyen fajtákat telepített?
- Ami előtte is volt, kékfrankost. Azért gondoltam, hogy egy fajtát (bár sokan mondták, hogy a három pászta mindegyikébe mást tegyek), mert az vörösbor és rozé alapanyag; és egyszerre lent van róla a gond. Tehát ugyanúgy kell művelni, nem úgy, hogy ezt most ekkor kell, azt akkor, szüretelni, szedni… És ezért. Meg hát ez az egy az magyar fajta. A fajtaszelekció miatt megvan, hogy a Monori Hegyközség milyen fajtákat támogat. Én nem akartam világfajtákat. Az utóbbi időben már kis családoknak adogattunk el, kiöregedés után ők se nagyon csinálják már. Elmennek Villányba, Egerbe, onnan hoznak szőlőt. Azt hiszik, hogy jobb. Persze hogy jobb, mert más a termőhely, mások a talajok. De a helyi bornak párja nincsen. Ahogy mondani szokták: a legjobb a saját.
- Nagy megkönnyebbülés lehetett, hogy ezen a legnehezebb teendőn sikeresen túljutottak.
- Azért – sajnos – nem teljesen zökkenőmentesen. Az agyagos talaj miatt, a támrendszer telepítésénél, az egyik fémoszlop úgy visszarúgott, és kupán bólintott, hogy kórházban kelett összevarrni a szétnyílt fejsebemet (május 14-én). Pont két hét múlva pedig a traktorról lelépve úgy kifordult a bokám, hogy egy hónapig otthon kellett maradnom, és az a sérülés még szeptember-októberben is fájt. A két hétre tervezett szabadságból (ami alatt be szerettem volna fejezni az egész telepítést), így összesen kéthavi betegállomány lett. Ráadásul tavasszal még nagy őz-vadkárunk is volt, ami kb. 70%-nyi pusztítást jelentett. Május 29-én pedig olyan nagy esőzés jött, a sorok között hömpölygő vízzel és jégveréssel, hogy a befelé is behegesedett szárakat vissza kell majd vágni…
- Mindezen balszerencsés fordulatok után mikorra várható a telepítés termőre fordulása?
- Az eredetileg remélt 2-3, év helyett úgy néz ki, hogy talán jövőre, a 3. évben teremni fog valamennyit, de a 4.-5. év lesz, mire beáll az ültetvény, ha a természeti adottságok sem gátolják.
- Milyen tervei lesznek a terméssel? Szőlőt szeretne majd eladni, vagy bort?
- Szőlőtermelésre szakosodnánk igazság szerint, mert egyelőre arra lenne időnk. A borral elég sokat kell foglalkozni, hogy az megfelelő, ugyanolyan minőségű legyen minden évben. Ezért azt nem hanyagolnánk el, inkább a jó minőségű szőlő előállítására szeretnénk ráállni. Előtte is azt csináltuk.
- Pedig ha pincéjük van a Strázsán, valószínűleg eszközeik is vannak a borkészítéshez.
- Igen, a rokonságnak több pincéje is van, nekem – személy szerint – egy. Nem olyan nagy pince. Eszközeim nem nagyon vannak, mert amik voltak, azok már elavultak, ezért nem is foglalkozunk a borral. Tapasztalataim vannak, mert mióta az eszemet tudom, kint vagyok a szőlőben. Onnan láttam, tanultam, meg hát kérdezek mindig a tanultabb kollégáktól. De nem iszunk, én nem is nagyon fogyasztom a bort, tehát ezért maradnánk a termesztésnél.
- Ezek szerint Ön olyan szőlőtermesztő, akinek nem lesz saját bora?
- Most is van még a kivágott szőlőből. Három hektó szokott lenni, a többit sikeresen értékesítjük. Most ősszel volt már egy szüretünk, kb. 1 mázsa szőlőből, 35-40 liter rozéval, a feleségemnek. Egyébként apósomnak hordom haza a bort. Én nem iszom, a munkaköröm és a két gyerekem mellett nem is tehetem, mert kell, hogy mindig számíthassanak rám.
- Azt mondják, hogy a mai fiatalokat leginkább technikai eszközökkel lehet rászoktatni a munkára.
- Nekem gyerekkoromban sem volt ez teher, mert én mindig jól éreztem magam kint, húgommal és nővéremmel. Mindig veszekedtünk, eljátszogattunk ott, de dolgozni is kellett, tényleg sokat. Visszagondolva túl rosszat nem tudok rá mondani, csak gyerekszemmel tényleg más volt, mint most így. Én tulajdonképpen mezőgazdasági- és erdőgazdasági gépésztechnikus vagyok, és én is inkább elücsörgök a gépen, meg a gépekkel, de hát a kapanyél sem áll rosszul a kezemben. Mezőgazdasági gépekkel dolgozok – gépkezelő vagyok a munkahelyemen, járok kombájnnal, traktorral –, szerelem is azokat, de a saját gépemet is itthon.
- Tervez-e még telepítést a jövőben?
- Mikor eltelepítettük ezt a szőlőterületet, akkor tervben volt még (meg előtte is), mert az én ültetvényem mögött van egy másfél hektáros dzsungel, és annak a szélében van egy kis tulajdonrészem. Meg akartam vásárolni, de már valószínűleg nem fogom, a jelenlegi piaci helyzet alapján.
- De kiderült, hogy nem csak túltermelés nem lesz idén, hanem kevesebb szőlő lesz a vártnál.
- Hát lehet, de ez elkeserítő számomra. Ez a két hektár szőlőterület arra kevés, hogy ebből megéljen az ember, ha nem lenne munkahelyem. És irdatlan nagy munka a telepítés előtti kivágás, megtrágyázás, megszántás, az elmunkálás; mert itt mindent saját magunk csináltunk meg.
- Viszont, ha tényleg kijár majd a két fiúgyerek? A telepítést 30 évre is csinálják…
- Azt rájuk bízom majd. Ha lesz kedvük csinálni, én támogatom őket. Ha akarják, megpróbáljuk. Ha nem, akkor nem. De ketten vagyunk egyelőre, alkalmazott nélkül. Jelenleg úgy érzem, hogy nem akarok újra telepíteni. Ez egy aszályos év, még nem tudjuk, mi lesz. A növényvédő szerek sem olyan hatásosak, mint régen. Emellett nagyon drágák.
- Mindent összegezve, hogy érzi, megéri a szőlő ezt a sok munkát?
- Igaz, hogy nagyon sok fáradtságot okoz időnként. Mert korán megyek, munka előtt, utána munka után, hét végén is ott vagyunk; de hát valamit valamiért. Van, amikor elkeseredik az ember, de ugyanakkor: ha kimegyek az ültetvénybe, megnyugszom, és tetszik, ami a végeredmény. Jelen piaci helyzet alapján pozitívat nem tudok rá mondani. De – igazság szerint – kimenni az ültetvényre: megnyugvás.
