Monori szőlőtelepítők VII.

-Voltak családi hagyományai a szőlész-borász tevékenységgel kapcsolatban?

-  Nagyapám kádár volt, szőlőnk is volt Vecsésen, a repülőtér kifutópályája alatt, de elvették azt, amikor a 2-es terminált kezdték építeni. Én akkor még csak gyerek voltam. Az az érdekes, hogy a borral sokáig nem nagyon foglalkoztam, nem is szerettem igazából. Később én is túlestem a vörösboros kóla divatján, amit ma már nem tudnék preferálni...  Fokozatosan kezdtem a bort megkedvelni.

-Hogy tett szert annyi borászati ismeretre, hogy már borversenyeken is sikeresen szerepel?

-Amikor a szakmai fogásokról érdeklődtem, tíz ember tizenöt féle tanácsot mondott erre. Az volt a szerencsém, hogy rátaláltam ​Mercz Árpád​nak: A must és a bor egyszerű kezelése című könyvére. Ez lett a bibliám, mert ebben minden benne van, ami nekem kell, egyszerű nyelven. Örülök, hogy Budafokon személyesen is találkozhattam a szerzővel, akinek köszönhetően egészen jó borokat tudtam készíteni. Ettől persze még nem vagyok borász. Hobbi borász vagyok. Ez a szórakozásom, borversenyekre is járok.

-   Mindezek után miért, hogyan lett monori pincetulajdonos?

-    A 2004-es első Etyeki Borfesztiválon úgy megcsípett annak a levegője, hogy elhatároztam, nekem is kell pince. Megtudtam, hogy a közelemben, Monoron is vannak ilyenek, és itt 2-3 hónapon át kerestük a nekünk megfelelőt. Megtalálásakor felújítottuk, és büszke vagyok arra, hogy itt, az Alsó-Strázsán, én voltam az első, akinek ez ilyen szinten sikerült, ezen a fősoron. Sok embert megismertem, összebarátkoztunk, és – akkor még fiatalokként – szerettünk együtt bulizni, és mindenki elkezdte szépíteni a környezetét. Mára ott tartunk, hogy – nem csak szerintem – ez a Strázsának az egyik legjobb és legszebb része. Mindenkinek szíve-lelke a pincéje, ezáltal gondozza is. Nagyon jó, a másikéra is figyelő társaság van itt. A mendei úti feljáró rendbehozatala is közösségünk példás összetartásának bizonyítéka.

-  Mi ösztönözte arra, hogy belevágjon a szőlőtelepítésbe is?

-  Ez egy érdekes kérdés. Teljesen banális véletlen volt. Soha nem akartam ugyanis szőlőterületet, mert tudtam, hogy az teljes embert kíván. Én nem tudok, csak hétvégenként foglalkozni vele, illetve nyáron esténként, amikor még világos van. Ezért sokáig vásároltam a szőlőt. Váratlanul kaptam egyszer Pesten a telefonhívást pinceszomszédomtól, hogy aznap délután alá akarják írni az adásvételi szerződést, a pincémmel szembeni, eladóvá vált telekről. Mi pedig nem akartuk, hogy bárki megbontsa jól kialakult közösségünket, így kértem, hogy gyorsan foglalózza le számomra. Most már az enyém. Így, a borkészítés megtanulása után, újabb kihívást és továbblépést jelent a saját szőlő.

-  Ehhez telepíteni kellett. Milyen módon sikerült ezt megoldani?

-  Elég nagy rohamtempóban. Három éve, húsvétkor lett elültetve, egyszerre az egész. Csak ugye előtte ki kellett irtanom az elhanyagolt területről azt a dzsungelt, ami rajta volt. De mire a mélyszántásig jutottunk volna, decembertől áprilisig olyan keményre fagyott a föld, hogy ez sajnos elmaradt. Csak egy normál szántásra futotta az időből, a bőséges trágyázás után. Majd ültető gödröket fúrtunk, és ezt is betrágyáztuk. Ezután ültettük el, a barátaim segítségével, a szőlőt. Az 1840 m2-ből 1000m2 (0.1 ha) lett a szőlő, 840 tőke (olaszrizling és kékfrankos), ami teljesen lefedi az én szükségletemet. És egy pici konyhakert is lett.

Honnan szerezte az oltványt, és milyen mellett döntött?

Olaszrizlinget akartam (mert szinte minden alkalomra jó, és ez a kedvencem), kékfrankost pedig azért, mert egy nagyon gyümölcsös, teljesen univerzális szőlő (rozét, sillert, vöröset is lehet készíteni belőle). És ezek a fajták a környékünkre is ajánlottak. Hogy az olaszrizlingből milyen klónt tegyek le, ehhez tanácsot kértem a villányi ​Ruppert Ákos​tól, aki a Borvidékek Hétvégéjére járt le hozzám.

Ő– mással is konzultálva – a badacsonyi kutatók által nemesített 20/7-es klónt javasolta, a melegedő éghajlat miatt. A savtartalma magasabb mint a többi klónnak. A kékfrankos pedig Kt1-es. Az oltványokat Keszler Viktortól vettem.

-  Az eddigi várt és teljesült hozamok hogyan alakultak?

-  Az első évben leszedtem minden termést, a második évben is, tavaly pedig már hagytam rajta egy keveset, és már borom is van belőle. Az idén tőkénként kb. 1 kiló-1 kiló 20 deka termést engedek, a tőkék erősségének függvényében. Nekem nem az a lényeg, hogy nagy mennyiség teremjen, nem eladásra szánom; hanem hogy minőség legyen. Tehát nem foglalkozom boreladással. Ez a család és a barátok részére van. És még ezen felül is veszek hozzá – fajtaválasztéknak – más fajtát, hogy ha lemegyek a pincébe, kóstolni, akkor ne csak 2-3, de 4-5 borfajta is legyen mindig, ha nem is nagy mennyiségben.