Kéknyelű szőlő
Pontusi fajta, balcanica. Őshonos magyar fajtának tekintjük.
Korlátozott előfordulású fajta, csak a badacsonyi borvidéken termesztik. Kis mennyiségben a Balaton felvidéken is megtalálható. Termőterülete mindössze 30 ha.
Jelenleg csak vulkáni talajon terem. Nincs ismeretünk róla, hogy egyéb talajféleségeken milyen minőséget ad.
A kéknyelűt általában kemény bornak tartják, savai kétség- kívül határozottak. Nem könnyen megmutatkozó bor, illatvilága zárkózott, ízeiben visszafogott. A rizlinghez és juhfarkhoz hasonlóan érlelést kíván, az almasav-bontás és a mikro-oxidáció jótékony hatással van aroma világára. Sajátos fanyarság jellemzi, ami jó évjáratban (ilyen volt Badacsonyban 1994 és 1999) a viognier-ra emlékeztető, húsos struktúrával párosul. Férfias bor, stílusában a juhfarkhoz és a furminthoz hasonlóan a magyar bor-t testesíti meg.
Forrás:
Rohály Gábor, Mészáros Gabriella, Nagymarosy András
Terra Benedicta – Áldott föld, 2004
A hungaricumok sorában a Kéknyelű híre egykoron Európa-szerte ismert volt. Boráért helyenként kétszer annyit is adtak, mint a legdrágább ötputtonyos tokaji aszúért. Nővirágú, ezért rosszul termékenyülő, nehezen termeszthető fajta, így általában a Budai zölddel vegyes telepítésben termesztik. Visszaszorulását ez magyarázza elsődlegesen, mert régen is csak Badacsony úri szőleiben terjedt el leginkább, mivel alacsony terméshozama miatt csak itt engedhették meg e nemes szőlő termesztését. Tiszta telepítésben csak Badacsonyban található. Határozott, de nem tolakodó illatú, élénk savérzettel, amely hosszabb érlelés után még nagyobb harmóniát produkál.
Forrás:
Benyák Zoltán – Dékány Tibor: Magyar borok és borvidékek (21. o.)
Corvina Kiadó, 2003
Pincészet, ahonnan Kéknyelűből készült bor rendelhető: