Tulajdonosa nem is tudott róla, úgy szólt neki egy ismerős, aki már belelapozott a könyvbe: „láttad, hogy benne van a pincédről készült fotó?” Ez pedig úgy történhetett, hogy a szerzőnek, aki a Strázsát járta, nagyon megtetszhetett a látvány. Amin akkor sem lenne mit csodálkozni, ha az eredeti állapotában felújított épület nem lenne ennyire szem előtt.
Kadarkát
termel ezen a területen Czeglédi György, ezernégyszáz tőkén. Nála a
vörösborokat és a vadhúst kedvelő vendég érezheti igazán jól magát. Már, ha ő
maga a házigazda. Amikor Eszter lánya
sürgölődik a vendégek körül – aki egyébként óvónő, de amióta a borászati
szakiskolát is elvégezte, igen nagy kedvvel vesz részt a vendégváró, nyitott
pincék programjaiban – olyankor válogatott ínyencségek is asztalra kerülnek.
Ahogyan házigazdánk fogalmazza: neki amolyan „élet-hozta” főzési tudománya van: amit a polcon talál, azt a készülő étkekbe mind belerakja. Az így készült vadpörköltje után mégis mindenki megnyalhatja mind a tíz ujját.
Eszter ellenben, amint halljuk, a borászati szakvizsgán sikeresen végzett társaival havonta egyszer összejön. Olyankor ők heten járják az ország borvidékeit, s mindenhonnan egy-egy ínyencség receptjét is hazahozzák, aminek aztán az itteni vendégek is örülhetnek. Ha valakinek hajlama van találgatni, mennyire mutatják meg az ember külső és belső tulajdonságai az illető hivatását, hát Czeglédi Györgyben rálelhet az igazolásra. Ő ugyanis a Kunsági Borvidékhez tartozó Strázsahegyi-Szárazhegyi hegyközség hegybírója. S hegybíróként az ember épp ilyet képzel el: bajszos, kevés beszédű, de határozott férfit, aki ha valamit mond, hát az meg van mondva.
Magyarországon 313 hegyközség van, s azok hegybírói a hegyközségek választott végrehajtó vezetői. Mivel Czeglédi Györgyhöz igen nagy hegyközség tartozik – példának okáért 124 olyan település is, ahol nincs egybefüggő szőlőterület – még Bernecebarátiból is ide járnak származási bizonyítványért.
A Strázsahegyi szőlősgazdák összesen 650 hektáron gazdálkodnak, de közöttük csak tíz akad, akinek öt hektár feletti birtoka van. A többség fél hektárt művel. Szőlészkedni, borászkodni afféle misztifikált dologgá lett mostanra – mondja a hegybíró. Sokaknak támad kedve hozzá, de akinek megmozgatja a fantáziáját, azok többnyire a történelmi borvidékeken keresnek területet. Pedig a Strázsán is sok az üres pince, a megműveletlenül árválkodó szőlő. Czeglédi György szerint a 960 pincének legalább egyharmada vár gazdára. Az lenne a kívánatos, ha ezek olyan tulajdonosokhoz kerülnének, akik valóban szőlészkedni és borászkodni szeretnének itt. Ezen munkálkodik a hegybíró is.
Ha a monori Strázsahegy rangban közelebb kerülhetne a történelmi borvidékekhez, már jelentős lépésnek számítana. Ennek okán adta be a hegyközség az önálló monori bortermék leírását elbírálásra, amit ha Brüsszelben jóváhagynak, a Strázsa arra érdemes borai ott lehetnek a legismertebb francia borok mellett.
De ezt a rangot alighanem majd csak az utódok élvezhetik ki igazán.
Szerző: Koblencz Zsuzsanna. 2011. ősz