Liliomfi és az ő Mariskája, meg a szerelmük körül sürgölődők voltak talán a szőlőskertekben e témában megénekelt históriák közül a földrajzilag hozzánk legközelebbiek. De nem kell nekünk Badacsonyig sem menni, hiszen Monornak saját szőlőhegye van, a Strázsa. A pincefaluban pedig a fennállása óta annyi érzelmes, derűs, pikáns, szerelmes história termett, hogy érthetetlen, miért nem akadt krónikás, aki egyiket-másikat tanulságképpen az utókornak feljegyezte volna.
De tán akadt is, csak históriástul elnyelte az idő. Ahogyan mindig is szokta.
Mi most azzal igyekszünk pótolni ezt a súlyos hiátust, hogy megírtuk és mostantól hetenként folytatásokban közreadjuk egy szőlőskerti románc hiteles leírását, amely tőlünk karnyújtásnyira, a hegyen kezdődött, és ott nyerte el megérdemelt befejezését. Hogy ez valódi-e, vagy kitalált, azt majd eldönti a kedves Olvasó.
Reméljük, Koblencz Zsuzsa epizódjainak olvasásához még bőven lesznek langyos nyáréjszakák.
Nem akarnánk túl kézenfekvő utalásokat tenni, de most őszintén: hát hangzásban is nem sokkal jobb a „bor, mámor, Monor” - mint az a másik....?