Koday László felnőtt korában kezdett el festeni, belső indíttatásra. Ismereteit önképzéssel fejlesztette. Rövid idő alatt rátalált máséhoz nem hasonlítható festői világára amelyet a naiv festőkéhez szoktak sorolni. Képein valóságos embereket látunk valóságos tájak és valóságos tárgyak között – olykor meghökkentően különös szituációkban. Piktúrája ugyan a falu életéhez kötődik, de azt nem leképezi, nem a látványt ragadja meg. A látomásokat keresi. Az álom, a képzelet, a tudatalatti tartomány különös hangulatú szürreális ábrázolása foglalkoztatja. Egyéni stílusa meseszerű, gyermekien természetes, ábrázolási módja spontán expresszív. Humoros, szatírikus képein a növények, az állatok és az ember világa azonos értékű egységet képez. Szimbolikája következetes és érthető.
Festészete egyszerre narratív és illusztratív, amelyben meghatározó a gondolati tartalom és az érzelmi viszonyulás. A ház tetején levő galambdúc a házzal azonos értékű, csak kisebb lakóépületet jelent. Az egyikben az egymást szerető emberek, a másikban a turbékoló galambok laknak. Míg a fán a madarak, alatta a szeretők évődnek egymással. S közben repül a gólya – olykor pólyással a csőrében. Kék tehenei miért is ne néznék a fürdőzőket, rózsaszín lovai hófehér sörényükkel miért ne válhatnának táltosokká? Fantasztikus történeteket fest, sőt egyszerre több történetet egy-egy nagyobb méretű sokfigurás vásznán. S mindenhol dús növényzet. A képmezőt körbeölelő fa benyúló ágai, a dúsan burjánzó virágok, a piros és kék fák és bokrok a nagy előképet: Henri Rousseau-t idézik. Képein bármi megtörténhet. Az irrealizmus megóvja a realizmustól. Szemlélete, ösztönös valóságlátása létrehozott egy sajátos expresszív realizmust. Így teremt magának a valóság és a képzelet, a mesevilág sajátságos ötvözetével önálló stílust, képi kifejezést, tündéri világot amely csupa derűs, tiszta színekkel, hibátlanul, szépen megfestett világ. Piros, kék, sárga. A keveretlen, tiszta színek, a határozott kontúrok, a finom rajzosság és a részegítő szabadság világa. Képein a figurák mozgásuk ellenére statikusak. Az alkotás öröme, a jelképek költői ereje, az őszinteség és az élmény lendülete repíti Kodayt hihetetlen magasságok, festői tágasságok megélésére. Paradicsomi állapot. Az öröm és az örömszerzés állapota. Ez Koday László festészete. (Angyal Mária)Ecsettel mesélő a Monori Pincefaluban
Él Monoron egy ecsettel mesélő festőművész Koday László, akinek festményeit ma már nem csak kiállítások és otthonok falain láthatjuk, hanem a Monori Pincefalu Kád sor egyik pincéjét egy mesébe illő pincefalu képe díszíti. A Kád sor lényegében része annak a túraútvonalnak amely összeköti a pincefalu Téglagyári pincéit a Strázsa-hegyi pincékkel, így a tanösvény túrán, valamint a KultPince, Csúzi Családi Pince és a Lukácsy pince bortúráján résztvevő kalandorok minden esetben megcsodálhatják a mesés pincefalu képét. Ahogy a nemrég felavatott nótafa, a Bacchus tér megújítása, a Strázsa-hegy legendáiról készült festmény, a Szt Orbán szobor és a Bacchus dombormű létezésüket lokálpatrióta embereknek köszönhetik, ezek az alkotások segítenek abban, hogy mind a monoriak, mind a hozzánk látogató vendégek, a bortúrák és a tanösvénytúrák vagy csak egy pihentető séta során élményekkel gazdagodva térhessenek haza.
