Egy varázslatosan, csendes téli délelőtt a pincefaluban

A pincefalunkban, ahol a föld mélyébe vájt pincék sorakoznak egymás mellett, mintha egy hosszú, alvó óriás bordái lennének, most különös, álomszerű látványt nyújtott. A köd, vastag, fehér takaróként borult a pincékre, elmosva a távoli szőlőskertek határait és a pincék éles kontúrjait. A levegő hideg és párás volt, a köd nedvessége rádermedt, a fák ágaiba. A csend szinte tapintható volt, csak a távoli kutya ugatása és az őzek vándorlása, vagy a szél suttogása törte meg néha. Néhány pincék kéményeiből itt-ott füst szállt fel, amely a kályhákban égő tűz jele, jelentve, hogy pincékben a gazdák melegednek és talán kóstolgatják boraikat.