A Gödöllő-Monori – dombság, az Északi Középhegység, sőt az egész Északnyugati-Kárpátok legdélibb pontja a Strázsahegy, amelyen európai összehasonlításban is a legnagyobbnak mondható, összefüggő területen megépült pincefalu található. Kilencszázhatvan pincét ástak itt a löszös agyagba kézzel a hajdani gazdák, többségük elé pincekamrát, présházat is építve. Ezek voltak eleink szabadidejének, szórakozásának, társasági életének legnépszerűbb helyei.
Így is maradt ez az 1440-es évektől még évszázadokon át, mígnem az 1990-es évek vége felé a monoriak szeretett hegyét elkezdte fenyegetni ugyanaz, ami minden zártkertet Pest megyében, de leginkább az agglomerációban: a szlömösödés réme. Sokan szorultak az élet szélére akkoriban, és évről-évre egyre többen lettek. Munkájukat, megélhetésüket, lakásukat elveszítve a zártkertekben kerestek és találtak számukra is megfizethető lakhatást. Akkorra ugyanis a hétvégi házak tulajdonosai megöregedtek, sem kedvük, sem erejük nem volt kijárni a kertekbe, kis pénzért eladogatták kis víkendházaikat.
A monoriak azonban nem akarták, hogy a Strázsahegy, s az ott generációk óta őrizgetett pincéik is hasonló sorsra jussanak. A főleg idősebb pincetulajdonosok által létrehozott Strázsa Borrend mellett megalakult a fiatal Borút Egyesület, s mindkettő ontotta az ötleteket, a megmaradásra, a fejlesztésre ösztönző elképzeléseket.
Elkészíttették a hegy régóta esedékes térképét, nevet adtak a dűlőknek. Két tanösvényt létesítettek Ezer Pince Szőlészeti és Borászati Tanösvény néven, ahol a turisták télen-nyáron barangolhatnak, nem csak gyönyörködve közben a festői tájban, hanem megismerve egyúttal a szőlész-borászkodás itteni hagyományait is. A nyitott, vendégvárópincék ügyeleti rendben várták és fogadták az érdeklődőket, akik évről-évre többen lettek. Az itteni fogadók- a Csúzi Családi Pince, a KétSzabó, a Kerbor Kft., a Kultpince, a Lukácsy és a Megyeri-Hanti pince, neve, ha nem is fogalom, de egyre ismertebb és népszerűbb lett.
A forraltboros kalandozások a Jégvirágtól Borvirágig elnevezésű rendezvényen, a Falánk Fánkfaló, a jó hangulatú koncertek és mozizások a Kultpincében mind az hegy ismertségét voltak hivatottak szolgálni. A gazdakör az Orbán térre szervezi Orbán napi vigasságait, a újabban a lovasok, a fogathajtók fedezték fel rendezvényeik helyszínéül a tágas Bacchus teret.
Az önkormányzat is jó partnernek bizonyult abban, hogy a különösebb látnivalókban, épített örökségben nem bővelkedő Monor a pincehegy révén tehessen szert országos hírnévre. A nyaranta megrendezett bornapokon már több ezer vendég is megismerhette az ezer pince faluját, barátságos gazdáit, nyitott pincéit.
Aztán valami történt, ami nem köthető sem pillanathoz, sem nevekhez. Bár ahhoz talán mégis csak lehet valami köze, hogy két neves szőlész-borász, Tóth László Lada és Bodor János, a borrend nagymestere tragikus egymásutánban elhunyt. Más idősek is örökre búcsút vettek családi pincéiktől, s olyannyira szembetűnő lett a hegyen az elöregedés folyamata, hogy- bár meghirdették a Legyen neked is pincéd! Mozgalmat, amelyben vásárlásra buzdítják a fiatalabb korosztályt – a tehetősebb vállalkozókon kívül nemigen akadnak, akik a hegy megmentésén kívánnának fáradozni azzal, hogy szőlőt-pincét vásárolva részesei lesznek az ottani fáradozásnak.
A Lukácsy családi pince- amelynek apa és két fia a tulajdonosai – az egyik üdítő kivétel a hegy karrierjének megint lefelé vezetni látszó történetében. Lukácsy György okleveles agrármérnöknek, az édesapának sikerült úgy megszerettetnie fiaival a szőlőművelést és a borkészítést, hogy mindketten ezt választották élethivatásul. Az ifjabb György kertészmérnök, egyetemi docens, szőlődoktor lett, aki országszerte ad szakmai tanácsokat a szőlőtelepítőknek, borászoknak, borgazdaságoknak.. Zoltán , a fiatalabb fiú idegenforgalmi közgazdász borász. Ők hárman együtt művelik a családi szőlőt, készítik és értékesítik boraikat.
Nyolc hektáron gazdálkodnak, a legöregebb szőlőtelepítésük öt, a legfiatalabb két éves. Főleg fehérborokat készítenek, könnyű, lágy italokat, egyebek közt Rajnai rizlinget, de kiderült, hogy az errefelé eddig ismeretlen Hárslevelű is jól érzi itt magát. Vörösboraik közül a Kékfrankos és a Cabernet franc a legkeresettebb - tudtuk meg Lukácsy Zoltántól, aki ugyan azt állítja, ismert, bejáratott, jó hírű borászatuk biztonságosan áll a lábán, jóminőségű boraik értékestése is zökkenőmentes, szereti, veszi a közönség a Lukácsy- pince borait, mégis borúsan említi, hogy alig néhányan mondhatják ezt el magukról a Strázsahegyen, ahol egyre inkább lelassulni látszik az élet.
- Még négy-őt évvel ezelőtt is annyi volt a vendég, hogy egymáshoz kísérgettük át őket. A vendégváró,nyitott pincék ügyeleti rendje is a múlté, alig akad már, aki vállalkozna rá, hogy bármikor fogad koccintani, beszélgetni vágyó turistákat. Egyre több a z elöregedő, gazdátlan pince megint, s ha az öreg tőkéket kivágják, nem telepítenek újat a helyükre. Pedig mit ér a pincefalu szőlőskertek nélkül? Hová lesz így a hangulata, az eredetisége?
Abból az alapállásból kiindulva, hogy anyagilag nem éri meg újra életet vinni a pincefalu vendégváró présházaiba – ez az út egyenesen a város turisztikai vonzerőnek szánt történelmi örökségének végéhez vezet - véli a fiatal szakember, aki nem mer jóslásokba bocsátkozni, kifelé vezet-e ebből az újabb bukkanóból a pincefalu sorsa.
Most mindenesetre kezd úgy festeni a táj, mintha rozsdás hajóroncsok közül emelkednének ki a túlélő, kivilágított, élettel teli sétahajók.Mozi a pincében
A monori pincefaluban a mozizós estéket az ilyen közösségi élmény iránti hiányérzet hívta életre évekkel ezelőtt, mindjárt a pince megszületése után. Az eseményeket pedig az idő mostanra valóságos kulturális-kulináris különlegességgé alakította.
A strázsahegyi Kövidinka soron lévő Kultpincében - pontosabban annak ezekre az estékre moziteremmé változó, az élményhez hangulatában is hozzáigazított helyiségében - gyűlik össze egy-egy alkalommal a nagycsaládnyi létszámú közönség, amely újabban már szavazásával részt vállal a megnézni kívánt film kiválasztásában. A leendő nézők a pince internetes közösségi oldalán szavazhatnak a kiválasztott alkotásra, s a többség szavazatai döntik el, mi kerül a vászonra legközelebb.
Ez a játék, mint afféle vetélkedő, önmagában is élvezetes. S miközben az internetes közösségi oldalon a lájkok számának gyarapodása közben a filmek összemérik egymással népszerűségüket, addig a Kultpincében Szurok Gábor séf kitalálja, milyen finom falatokkal, a meghívott borászok pedig azt, hogy milyen, a műsorkínálatban szereplő filmélmények hangulatához illő itallal tudják még inkább felerősíteni a vendégek jó érzéseit.
Ilyenkor vagy a Kultpince, vagy a Borháló és a monori borászok legjobbjai töltik poharakba legkiválóbb italaikat. A vetítéseket követően ugyanis a nézők, még a látottak hatása alatt, nem hazaindulnak némán, mint a mozikból általában, hanem beszélgető társaságot alkotva falatoznak, poharaznak. Jólesik ilyenkor egymással megbeszélni a sötétben felgyűlt gondolatokat.