Az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet (ÖMKi) partnerintézményeivel 2012-ben kezdett őshonos növényfajokat tartalmazó sorköztakaró-vizsgálatokba. Az első kísérleti vetések a Tokaji és a Szekszárdi borvidékeken történtek, majd az évek során további öt hazai borvidék számos pincészete csatlakozott a projekthez. E széleskörű tudományos és gyakorlati tapasztalatok hasznos eredményekkel jártak/járnak nemcsak hazai, hanem határon túli pincészetek számára is. Munkánkból számos magyar, angol és német nyelvű publikáció született, melyek közül több ingyenesen letölthető a www.biokutatas.hu oldalról.
Milyen környezettudatos talajápolási módszerek közül választhatunk?
1. Sorköztakarás kialakítása a spontán megjelenő gyomflóra kaszálásával
Napjainkban is gyakorta alkalmazzák ezt a módszert, a helyzet azonban nem fekete-fehér: megpróbálkozhatunk vele, azonban körültekintően kell eljárnunk. A technológia sikeressége nagyban függ a terület környezetének növényflórájától, a talaj gyommagkészletétől, az invazív gyomok jelenlététől. A fűfélék elterjedésével a szőlőre nézve kedvezőtlen talajtakaró állomány alakulhat ki. A terület gondozójának ismeretei elengedhetetlenek: ha az a tapasztalat, hogy küzdeni kell a parlagfűvel, illetve más agresszív gyomok jelen vannak, akkor mindenképp célszerű magkeveréket vetnünk, hogy kiszorítsuk a problémás gyomfajokat. Ha azonban a sorközökben olyan fajok találhatók, mint például a cickafark, a lándzsás útifű, a kamilla, vagy a herefélék, jó esélyünk van rá, hogy megfelelő sorköztakarót tudunk kialakítani. Ha kaszálunk, azt magas tarlóval (10-15 cm) tegyük, hogy elkerüljük a kiperzselődést, illetve elősegítsük az évelő fajok téli túlélését.
2. Fűkeverékek vetése
A fűkeverékek vetése a korábbi évek egyik kedvelt módszere volt, napjainkban szerencsére egyre kevésbé alkalmazzák. Hazai klimatikus viszonyaink között kevésbé szerencsés választás: kizárólag kaszálással/mulcsozással tartható kordában, s ezzel intenzív vízfelvételre sarkalljuk, mely különösen fiatal ültetvényekben aggályos. Emellett, sűrű gyökérszövedéket képez, mely kevésbé engedi leszivárogni a csapadékvizet. Feltörése után göröngyössé válik a talaj, a göröngyös sorköz pedig sem a dolgozók, sem a gépek közlekedése szempontjából nem előnyös. Talajtömörödöttség is könnyebben alakul ki, mivel a gyökérzet a talaj azonos szintjén található. Előnye a jó erózió elleni védelem, illetve csapadékos/belvizes szőlőültetvényekben a felesleges víz kivételére jól alkalmazható.
3. Időszakos takarónövényzet
4. Talajtakarás mulccsal
A szalmatakarás alkalmazása jótékony a szőlő talajának vízháztartására. Ez különösen fiatal ültetvényekben és/vagy csapadékban szegény évjáratokban fokozott jelentőségű. Mindezek mellett a szalma fékezi a heves záporok/zivatarok eróziós hatásait és a gyomok térfoglalását is akadályozza: megfelelő vastagságban kiterítve megoldódik a gyomszabályozás kérdése. Nem hagyhatjuk azonban figyelmen kívül a szalma beszerzésének és kiterítésének költségeit, illetve az esetlegesen fellépő csúszás- és tűzveszélyt.
5. Fajgazdag sorköztakaró növényállomány
Nyugat-Európa szőlőültetvényeiben az elmúlt évtizedekben már kísérletek sorát állították be ebben a témában, s többé-kevésbé, de jól működő üzemi technológiák alakultak ki a fajgazdag szőlősorközök kialakítását és ápolását tekintve. A technológia lényege, hogy változatos, lehetőleg őshonos növényfajokban gazdag takarás alakuljon ki, mely – amennyiben a magassága zavarja a művelést, vagy a dolgozók szempontjából aggályos – alkalmas a hengerelésre.
Ez azt jelenti, hogy valamely mechanikus eszközzel, hengerrel, munkagéppel stb. a sorközökben lesimítjuk/megtörjük/lefektetjük a növénytakarót. Nem kaszáljuk tehát, hanem csak hengereljük, így a növény életben tud maradni és lehetősége van magot hozni. Nem utolsó szempont, hogy a talaj párolgását is nagymértékben csökkenti. Kaszálni/mulcsozni ősszel (praktikusan szüret előtt), magas (10-15 cm) tarlót hagyva érdemes. Ekkor viszont javasolt levágni, mivel az évek során csak hengerelt, „magára hagyott” sorközökben befülled, kikopik a növényzet, kedvezőtlen körülmények lesznek a csírázáshoz és ezáltal gyomosodás várható. Jól járunk el, ha késes lazítást alkalmazva ősszel meglazítjuk (de nem forgatjuk!) e sorközöket. Ezt végezhetjük minden második sorközben is, akár évenként váltva.
A sokfajú keverékekben jellemzően nincs fűféle, esetleg csak csenkeszfélék, vagy más, nem agresszíven terjedő és szárazságtűrő fűfajok szerepelnek, kis részarányban. Fő fajai pillangósok, lándzsás útifű, cickafark stb.
Tekintsük át a technológia főbb előnyeit:
- védi a talajt az erózió és a defláció ellen;
- óvja a talajszerkezetet, megakadályozza a tápanyagok kimosódását;
- fokozza a talaj humusztartalmát, élénkíti a talajéletet;
- javul a talaj vízháztartása;
- bármilyen időben könnyen átjárható a terület, alacsonyabb a taposási kár;
- választhatunk időszakos, vagy állandó takarónövényes technológiát;
- zöldtrágyaként egyaránt felhasználható a növényzet;
- a pillangósok megkötik a légköri nitrogént, amely felvehető a szőlő számára;
- ha a növénytakaró magassága problémássá válna, lehengerelhető. Kaszálást/mulcsozást maghozás után, magas tarlót hagyva végezzük;
- kedvező esztétikai hatást nyújt, növeli az ültetvény biológiai sokféleségét (hasznos élő szervezeteknek ad otthont).
A vetéshez talán a legalkalmasabb a kora őszi időszak. Így jellemzően biztosítható az eredményes kelés, a növénytakaró megerősödik annyira, hogy a telet átvészelje és eredményesen induljon meg a növekedés a tavasz beköszöntével. Sok esetben a tavaszi vetéssel probléma, hogy mikor tudunk gépekkel a talajra menni. Továbbá, ha belegondolunk, az elmúlt egy-két évtizedben számos esetben a télből a nyárba csöppentünk, rövid tavaszi időszakkal.
A vetést végezhetjük kézzel és géppel is, a korszerű, speciális szemenként vető gépektől kezdve a műtrágyaszóróig többféle jó megoldás létezik. Talajfelszínre történő vetés esetén pl. egy megfelelő boronával tudjuk a magokat a talajba juttatni.
A növényzet vízigénye
2015-től kezdve végzünk méréseket a sorköztakaró-állományok talajának víztartalom-meghatározására. Tapasztalataink szerint a fent részletezett fajgazdag állományok jellemzően 20-50 cm mélységből veszik fel a számukra szükséges vízmennyiséget. A talaj felső 10 cm-es részében legtöbbször magasabb talajnedvességet tapasztaltunk, mely a növényzet párolgás-csökkentő hatását bizonyítja, kb. 60 cm-es mélységtől pedig rendszerint kiegyenlítődött a különbség a mechanikai művelés és a talajtakarás között. Ez több okból is fontos számunkra: talán a legfontosabb, hogy ne féljünk ettől a típusú növényzettől, mivel 20-50 cm-es mélységből veszi fel a számára szükséges vizet, a szőlő pedig jellemzően mélyre hatoló gyökérzettel rendelkezik. Viszont, azt is figyelembe kell vennünk, hogy új telepítés esetén aggályos lehet az alkalmazása, mivel az oltvány induló gyökérzónájából veszi fel a vizet.
Nem követünk el nagy hibát, ha egy néhány éves ültetvény esetén, kezdetben minden második sorközbe vetjük a magkeveréket, s egy év tapasztalata után döntünk a köztes sorokról: ha nem veszünk észre termésmennyiségben, növekedési erélyben megmutatkozó vízkonkurenciát, bevethetjük a köztes sorokat is fajgadag keverékkel, vagy igény szerint, időszakos/zöldtrágya keveréket is alkalmazhatunk. Egy sorköztakaró a körülményektől függően 4-6 évig marad fenn, majd újravetése szükséges, de ezt az időtartamot számos tényező befolyásolja. Kedvező körülmények esetén (például, ha a környezet flórája kedvező fajokat tartalmaz, mely segítségünkre van az optimális borítottság megtartásában), akár tovább is fennmaradhat a növénytakaró, különösebb beavatkozás nélkül is.
Hogyan válasszunk?
Mindenképp hangsúlyoznunk kell, hogy nincs két egyforma ültetvény. Azt, hogy mely technológia mellett döntünk, számos tényező befolyásolja (a terület fekvése, talajtani sajátosságai, vízgazdálkodása, az ültetvény kora stb.). Ugyanakkor örvendetes tény, hogy a sorközök „zöldítése” és különösen a fajgazdag takarónövényzet alkalmazása iránt egyre nagyobb az érdeklődés a hazai szőlészetek részéről.
A fajgazdag sorköztakaró vetésének számos előnye van. Őshonos fajokat alkalmazva növelhetjük az ültetvény biológiai sokféleségét és természeti értékét, úgy, hogy egyben védjük a területet a víz és szél okozta erózióval szemben, átjárhatóvá tesszük és életteret biztosítunk a hasznos élő szervezetek (például fátyolkák, fürkészdarazsak, futóbogarak, ragadozó poloskák, ragadozó atkák) számára is. A megfelelő fajösszeállítás révén eltérő gyökeresedési típus és mélység jellemzi a telepített növényzetet, amely idővel természetszerű talajszerkezetet hoz létre. A fűfélék kerülésével kiküszöbölhető a vízáteresztés szempontjából hátrányos, sűrű felszíni gyökérszövedék kialakulása.
Az ökológiai művelésben való alkalmazás lehetősége mellett fontos megjegyeznünk, hogy a technológiával a konvencionális gazdaságokban csökkenthető az esetleges herbicides gyomirtás mértéke, vagy az akár el is hagyható. Ne feledkezzünk meg arról, hogy a glifozátot néhány éve az emberi vizeletből is kimutatták, így mindenki jól felfogott érdeke a gyomirtó szerek használatának csökkentése, mellőzése. Mindezek mellett nem elhanyagolható a keverékben alkalmazott pillangósok nitrogénfixáló szerepe sem. A fajgazdag állományokat évente egyszer, maghozás után elegendő kaszálni, de fontos, hogy ezt is magas tarlóval tegyük, hogy az állomány ne ritkuljon ki. A nyár folyamán, ha a növényzet túl magasra nőne, egyszerűen a talajra hengerelhető. Ezáltal nem gátoljuk meg az elvirágzást, maghozást, de egyben fedést is biztosítunk a talajon.
Az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézetben a kutatást tovább folytatjuk, mivel az elmúlt hat év tapasztalatai alapján mára kialakult egy ideálisnak nevezhető, a hazai borvidékeinken jól alkalmazható magkeverék, melynek hazai előállítása lehet a következő célkitűzés.
Donkó Ádám – Miglécz Tamás – Török Péter
Valkó Orsolya – Deák Balázs – Kelemen András Zanathy Gábor (†)
Zsigrai György – Tóthmérész Béla – Drexler Dóra
(Biokultúra 2017/5)
Forrás: Biokontroll Hungária