Akkor szüret!- rikkantott fel még nem is olyan régen a magyar anyanyelvű ember, ha azt akarta röviden összefoglalni, hogy valami nagyon jó, örömteli dolog történt vagy történik éppen vele, esetleg körülötte.

 A szüret témakörében, különösen a nagy borkultúrájú országokban, se szeri, se száma  a szőlővel kapcsolatos szólásoknak és közmondásoknak. Mégis, ez a direktben fogalmazott, örömmel teli kurjantás a nyelvészek szerint csak nálunk létezik. Egy ideje ugyan a szleng – a „király” a „zsír” és társaik – kiszorították a közbeszédből, minthogy azonban a szüret a hozzá kapcsolódó vigasságokkal nem csak, hogy nagyon is létezik, de szinte reneszánszát éli, az „akkor szüret!” remélhetőleg ugyancsak visszatér.

Mivel a földdel gazdálkodó ember életének kedvező alakulása igen nagy részben az időjárástól függ, eleink különösen ki voltak téve változásainak, szeszélyességének. Nem csoda,  hogy az ünnepek, a jeles napok szinte kivétel nélkül az időjóslás napja is voltak.

A védőszenteknek manapság még nehezebb lehet a dolguk, mindannyian tudjuk, mennyit változott az időjárás csak pár évtized alatt is. Megesett, hogy Sándor, József és Benedek havat hozott a zsákjában meleg helyett, de kapkodhatják a fejüket az Andrások, az Orbánok, a Pálok és a többiek is.

Januárban hat jeles napra kell figyelnünk: 6.-án Vízkeresztre, 17.-én Antal, 18.-án Piroska, 21.-én Ágnes, 22.-én Vince és 26.-án Pál napjára.

 Szüret a különböző történelmi korokban mindig többet jelentett egyszerű munkánál. Ünnepnek számított és számít ma is, hiszen egy egész évi munka gyümölcsével szembesül a szőlőművelő. "A szüret a XVI. és XVII. században igazi sátorosünnep volt, melyre még a hadviselő vitézek is hazasiettek. Városaink statumai szerint szüret idején még a törvénykezés is szünetelt!"

Az 1700-as évektől az 1900-as évek közepéig mindig október végén zajlott a szőlőtermés betakarítása Tokaj-hegyalján. Október 28-a, Simon-Júda - a szőlők védőszentjének napja - volt a nyitány: ezelőtt szüret hivatalosan nem kezdődhetett. Annyira szigorúan betartották ezt a fordulónapot, hogy egyes községekben harangzúgás és mozsárágyúk dörgése jelezte a munka kezdetét.