Hagyományos monori disznóvágás elengedhetetlen étele a hagymás sült vér. A disznó leszúrásakor egy tálban felfogjuk a vért, majd hűvös és szellős helyiségbe félretesszük, hogy kihüljön és megalvadjon.

„Mondd meg, mit eszel, s megmondom, ki vagy!” - Anthelme Brillat-Savarin francia jogász és politikus fogalmazta meg először ezt a gondolatot, aki korának híres gasztronómusa is volt. Éppenséggel lehetett ínyenc, hiszen nagynénje hatalmas vagyon hagyott rá azzal a kikötéssel, ha felveszi az ő vezetéknevét is. Tőle származik az a megállapítás is, miszerint „Az ínyencség az ember kizárólagos kiváltsága, és a mértéktelenség ellensége”.

Jó borhoz jó étel passzol és természetesen ezen állítás ellenkezője is igaz. A pincefalu és azon belül a pince az a hely ahol családok, baráti társaságok és ma már céges rendezvények, csapatépítő tréningek résztvevői ülnek asztalhoz, kóstolják és tárják fel az ott készült borok ízvilágát, visszakóstolnak, szakmailag elemzik a borokat. A borkóstolás alatt és után azonban biztosan ráeszmél a vendéglátó és vendég egyaránt, hogy enni kéne, de nagy részben olyan étel jöhet szóba amely harmonikusan illeszkedik a kóstolt borokhoz.
Nem kell azonban túlzásokba esni, hiszen a szakmaiságon túl a borkóstolás keltette éhséget csillapítani kell, így egy házias hidegtál, egy bogrács étel vagy tárcsán grillezett hús és zöldség is megteszi.
Addig amíg a borkóstoláson van a hangsúly, a különböző borok között borkorcsolyával semlegesítsük az egyes borok ízvilágát, eltérő karakterét. Borkorcsolya ne legyen túl fűszeres, semlegesítsen és közömbösítsen. Borkorcsolyának ajánlható a szénsavmentes víz, kenyér, sajt, összevágott alma, apró, katonázott, nem túl fűszeres falatok. A több boros borkóstolás esetén a borkorcsolya alkoholfelszívó hatása sem elhanyagolható.

Nyugodtan elmondhatjuk, hogy egy pincefaluban már csak az egyszerűsége és természetesen a régről jövő hagyományok szerint is a bográcsozást tekinthetjük a legnépszerűbb főzési eljárásnak. Nagyon jó látni, hogy a két pincegádor között számtalan helyen ott a megépített bográcsozóhely, amely tűzrakóhelyként is funkcionál, hiszen egy jó kis szallonasütés sem elhanyagolható foglalatosság ha egy kis szalonnasütéssel alapozunk meg a nyári időszakban igazán fogyó rozé fröccsnek.

Ha sétálunk egy jót a pincefaluban, szinte mindenhol látjuk az átgondolt megépítést, nincs élő fa túl közel a bográcsozó helyhez, elég magas, hogy védelmet nyújtson a tűznek szeles időjárás esetén, de nem túl magas, hogy a hamuzás se legyen túl bonyolult.

Hoha a klasszikus mondás úgy tartja, hogy „minek nyit ki egy üveg bort az olyan, aki nem tudja meginni”, de azért mindannyian tudjuk, hogy gyakran előfordul, hogy egy-egy vacsora, baráti összejövetel vagy buli után bontott borok maradnak meg, amelyeket nem tudni, mennyi ideig tárolhatunk a hűtőben, mielőtt elfogynának. Ez az infografika ebben nyújt segítséget

A nyár királya természetesen a lecsó. Abban a hiszemben éltem eddig, hogy igazi, tőről metszett magyar ételről van szó, pedig nem. A lecsó balkáni eredetű étel, pedig a magyar gasztronómia egyik alappillérének tartják. A lecsó (szlovákul lečo, németül letscho, lengyelül leczo, oroszul ????) a hagyományos, híres magyar ételklasszikusok közé tartozik. Azt mondta valaki, hogy a lecsó maga a szabadság, hogy ki hogyan készíti, egyéni ízlés dolga.
Mégis ehetünk jó lecsót és kevésbé jót is. Cibere barátunk például bele se kezd, ha nincs többféle szalonna, sonka vagy kolbász kéznél. Ezek megpirításával kezdi, majd ezután teszi bele fokozatosan a többi hozzávalót.

Bár néhány országban szokás a bort vízzel keverni, annyi fröccsfajtát, mint amennyit a magyarok kitaláltak, sehol nem találunk. Íme a fröccskódex.

A hagyomány szerint a fröccsöt Jedlik Ányos találta ki 1842. október ötödikén, amikor a "nemzet mindenese", Fáy András fóti présházában váratlanul előhúzott a háta mögül egy palackot, és szódát spriccelt a meglepett társaság borába. "Mi ez? - kérdé Czuczor Gergely nyelvtudós. "Spriccer" - mondá Jedlik, a dinamó (és egyebek) feltalálója. "Túl németes - így Vörösmarty Mihály -, legyen inkább fröccs!"

Ahhoz, hogy az otthon tárolt boraink minőségét megőrizzük és boraink bármikor fogyaszthatók legyenek, akár egy váratlan vendég betoppanása esetén is, ajánlatos a borhűtést az erre a célra tervezett és gyártott borhűtővel megoldani!

Miért válasszunk borhűtőt?

A borhűtőket úgy tervezik, hogy segítsék a nemes nedűt tartalmazó borospalackok optimális feltételek közötti tárolását. Így fényelnyelő képességű, UV-szűrős, sötétített üvegezésű ajtókkal készülnek. A normál hűtőkészülékek belső tere fehér színű, amely az élelmiszerek tárolása során a tisztaságot jelenti. A borhűtő belső része viszont általában matt fekete, amely tökéletesen modellezi a pincekörnyezetet. A belső világítást – kiviteltől függően – általában hideg fényű mini neoncsővel oldják meg, amely nem jelent még lokális hőmérséklet-növekedést sem, és fényspektruma sem árt a bornak. A levegő minőségére ügyelve, aktívszén szűrőbetét segítségével gondoskodik a megfelelő, por-, szag- és penészgombamentes beltéri levegőről. A legfontosabb pedig a tárolópolc, amelyre a palackokat fektetjük. Ez a kémiailag kezeletlen trópusi fából, tölgyfából, vagy egyéb értékes nemesfából készült tartórács biztosítja, hogy a bor, a kompresszor mikrovibrációjától függetlenül, teljes nyugalomban lehessen, így nem történhet meg, hogy felrázódik az üledék.

A babot előző este beáztatjuk. Majd felrakjuk főni, hozzáadjuk a bazsalikomot, és félig megfőzzük. Leszűrjük és a levét félrerakjuk.