Pincefalvak

Történetek, anekdóták a Monori Pincefaluból 102

A Strázsahegy legendái

Szerző: Bolcsó Gusztáv. Monori Strázsa XX. év. 9. szám 2011 október

Ahogy egy vár falainak ereje elsősorban nem a kőben, hanem védőinek lelkében volt - amint azt egykor Gárdonyi Géza fogalmazta -, úgy a Strázsahegy varázsát is emberi tényezőknek köszönhetjük. A Strázsahegy ereje nem a magasságának (hiszen valójában nem is nevezhető hegynek, mivel szelíd dombvidékként simul az Alföldbe), nem a talajának (ilyen agyagos lösztakaró sok helyen található), és nem is szőlőfajtáinak (hiszen nincs bennük semmi különleges) köszönhető. A mintegy 960 pincéből álló, többé- kevésbé összefüggő pincefaluja viszont már hazai sőt európai kuriózumnak is számít, de a „hegy" még ennél is fontosabb éltetője a hagyomány. Azok a szorgos dolgos szőlősgazdák, akik kialakították szertartásait, megteremtették hangulatát hordozzák, valamint generációról generációra továbbviszik és fejlesztik ennek a helynek a lokálpatriotizmusát.
Ringeisz József, id. Veres László, Suha Gyula, Magócsy Lajos, Kele János
tovább

Történetek, anekdóták a Monori Pincefaluból 46

Történetek, anekdóták a Monori Pincefaluból 46
A csodálatos hordócska

Szerző: Koblencz Zsuzsa 2011 tavasz

Hogy nincs legendája a Strázsahegynek? Hát már hogyne lenne. Csak éppen a monoriak nem emlékeznek rá. Mert az ember már csak ilyen: azt gondolja, a limlomot sepregeti ki az emlékezetéből, de hogy a limlom közt aranyszemcsék is ragyognak, azt már nem veszi észre.
Ez a história is így kerülhetett a semmirevalónak hitt emlékek közé, és mindössze annyi maradt meg belőle, hogy aki a Strázsa borát issza, ha nem is épp a halhatatlanságba vált bilétát, de hosszú életre számíthat. Hogy mindez a giriguri hordócskának köszönhető, azt persze nem őrizte meg a hálátlan utókor.
Pedig réges-régen, amikor még híre-hamva sem volt a belvárosi sétánynak, az angyalos kútnak, de még a fából faragott Orbán-szobornak sem, fönt a hegyen, a pincék közt valahol, lakott egy igen-igen különleges, varázslatos hordócska.
Fagyos téli éjszakákon, amikor csönd üli meg a Strázsahegyet, s csak a csillagok világítanak, meg a hó, a pincék mélyéből egészen halk hangokat hallani. Ha valaki ilyenkor a hó alól kiágaskodó szellőzők fölé hajolna, azt hihetné, gordonka szól a mélyben, nagybőgő mormogásával keveredve. Pedig csak az öreg hordók mesélnek a fiatalabbaknak a hordócskáról, nehogy el találjon veszni végleg a hosszú életnek a hordónemzedékek által mindmáig őrzött receptje.
tovább
1 2 3 4