A tavasz a megújulás évszaka, amikor a természet hosszú téli álomból ébred, és minden élőlény új életre kel. A fokozatosan emelkedő hőmérséklet, a hosszabbodó nappalok és a nap sugarainak hatására kibújnak a földből az első virágok. Mintegy varázsütésre előbújnak rejtekhelyeikből a poszméhek, hogy pollent gyűjtsenek, a madarak csivitelése betölti a levegőt.
A pincefalunkban, ahol a föld mélyébe vájt pincék sorakoznak egymás mellett, mintha egy hosszú, alvó óriás bordái lennének, most különös, álomszerű látványt nyújtott. A köd, vastag, fehér takaróként borult a pincékre, elmosva a távoli szőlőskertek határait és a pincék éles kontúrjait. A levegő hideg és párás volt, a köd nedvessége rádermedt, a fák ágaiba. A csend szinte tapintható volt, csak a távoli kutya ugatása és az őzek vándorlása, vagy a szél suttogása törte meg néha. Néhány pincék kéményeiből itt-ott füst szállt fel, amely a kályhákban égő tűz jele, jelentve, hogy pincékben a gazdák melegednek és talán kóstolgatják boraikat.
A tél a természet egyik leglátványosabb évszaka, mert éles kontrasztot teremt az előző hónapok színes kavalkádjához képest. A hó által kirajzolt, minimalista táj kiemeli a formákat és a struktúrákat, amelyeket az év más szakaszaiban gyakran elnyom a buja növényzet. A kopár fák, a hóval borított táj olyan esztétikai harmóniát hoznak létre, amelyet nehéz más évszakokban megtalálni.
A Monori Pincefalu légi felvétele a pincefalu egyedülálló szépségét és történelmi, kulturális jelentőségét mutatja. Vendégeink számára egyedi atmoszférát sugall, a pincék földalatti világa és a felszín látható bakhátak sora, a présházak harmonikus együttélése egy különleges, szinte misztikus hangulatot teremt. Történelmi hagyományaink a présházak és pincék sorakozó sora a borászat hosszú hagyományaira utal, és egy olyan helyre invitál, ahol a múlt és a jelen találkozik.
Irsai Olivér, sor Burgundi sor, Kövidinka sor pincéi
